K1- és K2-vitamin: miben különböznek?

A K-vitamin nem egyetlen vegyület neve. A táplálkozásban és az étrend-kiegészítők címkéin leggyakrabban K1- és K2-vitaminról találkozunk említéssel. A K1 fő formája a fillokinon, míg a K2-vitamin név több menakinont fog össze, például az MK-4-et és az MK-7-et.

A két csoport közötti különbség megértése hasznosabb, mint azt keresni, melyik „jobb”. Más forrásokban fordulnak elő, eltérő molekulákat jelölnek, és a készítmények címkéjén is más nevekkel jelenhetnek meg.

Mi a K-vitamin?

A K-vitamin zsírban oldódó vitamin. Legismertebb élettani szerepe a normál véralvadáshoz szükséges fehérjék működéséhez kapcsolódik, és több K-vitamin-függő fehérje a csontanyagcserében is részt vesz.

A „K-vitamin” tehát családnév. A család tagjai közös kémiai alapstruktúrával rendelkeznek, de oldalláncuk különbözhet, és ez hatással van tulajdonságaikra.

Mi a K1-vitamin?

A K1-vitamin fő vegyülete a fillokinon (phylloquinone). Természetes étrendi forrásai között különösen fontosak a zöld leveles zöldségek és egyes növényi olajok. A NIH ODS a K1-et tekinti az étrend fő K-vitamin-formájának.

Étrend-kiegészítő címkéjén K1, phylloquinone, phytonadione vagy ezek magyar megfelelője jelenhet meg. A megnevezések értelmezésekor érdemes a teljes összetevőlistát elolvasni.

Mit nevezünk K2-vitaminnak?

A K2-vitamin nem egyetlen molekula. A menakinonok csoportját jelenti, amelynek tagjait MK-számmal különböztetik meg. Ilyen például az MK-4 és az MK-7.

A különböző menakinonok oldallánca eltérő hosszúságú. Ezért amikor egy termék egyszerűen „K2-vitamint” ír az előlapra, a részletes címkén érdemes megnézni, hogy pontosan melyik menakinonformát használja.

K1 és K2 rövid összehasonlítása

Mit jelent az MK-4 és az MK-7?

Az „MK” a menakinon rövidítése, a szám pedig a molekula oldalláncának szerkezetére utal. Az MK-4 és MK-7 tehát nem két külön vitamin a K2-n kívül, hanem a K2-csoportba tartozó formák.

A két forma szervezetben mutatott viselkedése nem teljesen azonos; például a keringésben töltött idő eltérhet. Ebből azonban nem következik automatikusan, hogy egyetlen forma minden célra és minden embernek jobb lenne.

Milyen élelmiszerekben található K1 és K2?

A K1 főként zöld növényi élelmiszerekhez kötődik. Spenót, kelkáposzta, brokkoli, salátafélék és egyes növényi olajok is hozzájárulhatnak a bevitelhez.

A menakinonok forrásai változatosabbak. Egyes fermentált élelmiszerekben és állati eredetű élelmiszerekben is előfordulnak, de az egyes K2-formák mennyisége jelentősen eltérhet.

Hogyan jelenik meg a K-vitamin a címkén?

Az Európai Unió felnőttekre vonatkozó K-vitamin NRV-je 75 µg. Ez címkézési referenciaérték: nem azt jelenti, hogy minden ember személyes szükséglete pontosan 75 µg.

Ha egy készítmény K1-et vagy K2-t tartalmaz, érdemes külön ellenőrizni a mikrogrammban megadott mennyiséget és a napi adagot. A NRV jelentéséről és az mg–µg átváltásról szóló cikkek segítenek a számok értelmezésében.

K2 és D-vitamin: miért emlegetik őket együtt?

A D-vitamin és a K-vitamin egyaránt kapcsolódik a kalcium- és csontanyagcsere különböző folyamataihoz, ezért étrend-kiegészítőkben gyakran együtt jelennek meg. Ez a kapcsolat azonban nem teszi helyessé azt az általános állítást, hogy D-vitamin mellé mindenkinek kötelező K2-vitamint szednie.

A D-vitamin alapvető szerepéről a D-vitamin szerepét bemutató cikk ad külön áttekintést. A két tápanyag biológiai kapcsolata és az egyéni kiegészítés szükségessége két külön kérdés.

Mit tudunk a K2 és a csontok kapcsolatáról?

K-vitamin-függő fehérjék részt vesznek a csontanyagcserében, ezért a K-vitamin és különösen a K2-formák kutatása ezen a területen intenzív. A mechanizmus ismerete azonban nem azonos azzal, hogy egy adott K2-kiegészítő mindenkinél bizonyítottan megelőz vagy kezel egy csontbetegséget.

A VitaminTudás megközelítésében fontos különválasztani a tápanyag élettani szerepét a konkrét készítményekre vonatkozó klinikai állításoktól.

Miért fontos a véralvadásgátló gyógyszerekkel való kapcsolat?

A K-vitamin bizonyos véralvadásgátló gyógyszerek, különösen a K-vitamin-antagonisták hatásával kölcsönhatásba léphet. Ilyen gyógyszer használatakor a K-vitamin-bevitel jelentős változtatása nem egyszerű étrend-kiegészítő-választási kérdés.

Ebben a helyzetben nem célszerű önállóan K1- vagy K2-kiegészítést beállítani; a gyógyszert felíró orvossal vagy gyógyszerésszel kell egyeztetni.

Gyakori félreértések

„A K2 egyetlen vegyület.”

Nem. A K2 több menakinont fog össze, köztük az MK-4-et és MK-7-et.

„A K1 csak véralvadásra, a K2 csak csontokra való.”

Ez túlzott leegyszerűsítés. A K-vitamin-formák ugyanahhoz a vitamincsaládhoz tartoznak, és a szervezet K-vitamin-függő folyamatai nem ilyen merev címkékkel választhatók szét.

„D-vitamin mellé mindig kötelező K2-t szedni.”

Általános, mindenkire érvényes kötelező szabályt ebből nem lehet levezetni.

Összegzés

A K1-vitamin fő formája a fillokinon, míg a K2-vitamin több menakinon – például MK-4 és MK-7 – gyűjtőneve. A K1 főként növényi forrásokhoz kapcsolódik, a K2-formák pedig többek között fermentált és állati eredetű élelmiszerekben fordulhatnak elő.

A címkén a pontos formát, a napi adaghoz tartozó mikrogramm-mennyiséget és az NRV-t érdemes nézni. A forma neve nem jelent automatikus minőségi rangsort, és különösen gyógyszerszedés mellett nem helyettesíti az egyéni szakmai tanácsot.

Források

• NIH Office of Dietary Supplements – Vitamin K
• EUR-Lex – 1169/2011/EU rendelet